A baba-mama körön legutóbb arról beszélgettünk Balázsné Szúcs Judit: Az EMBER aki óvodás c. könyve alapján,hogy hogyan lehet a gyermekeket dolgos, munkaszerető emberekké nevelni, akiknek a munka öröm és nem nyűg. Remélem, nem csupán a gyermekeinknek, hanem nekünk háziasszonyoknak is sok jó ötlettel szolgált az alkalom.
Isten mikor megteremti az embert rögtön feladattal, „munkával” látta el. „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (1 Móz. 2:15) Tehát a munka alapvetően jó dolog, annak ellenére, hogy sokszor negatívan nyilatkozunk róla. A munka azért jó, mert a befektetett energiánk árán a környezetünk rendezettebb, áttekinthetőbb, használhatóbb lesz, esztétikailag szebb, végeredményben jobb dolgunk lesz, és ez örömérzést vált ki az emberből. A munka tehát egy kitűnő örömforrás.
De ahhoz, hogy ez így legyen rá kell döbbennünk, hogy nem mások kedvéért dolgozunk, hanem a saját szükségleteink kényszerítenek arra hogy bizonyos dolgokat elvégezzünk. Ehhez legelőbb rá kell ébrednünk, hogy szorult helyzetben segíthetünk önmagunkon. Nem az elemi hiányosságainkkal (pl. Hogyan kell megfőzni egy levest, kezetmosni) van a legnagyobb baj, hanem azzal ha fel sem merül bennünk a lehetősége sem annak, hogy bármit tehtenénk a saját életünk megszervezésével kapcsolatban. Tehát előszőr arra kell megtanítani gyerekeinket, hogy legyen igényük a rendre, tisztaságra, napi megleg ételre, nygodt környezetre, tanulásra stb... Ebben nem azzal segíthetünk ha megmondjuk hogy „ragd el!” „moss kezet!”, henem ha kérdéssel segítve döbbentjük rá a tennivalóra: „Nincs utadban?” „Nem zavar, hogy ragad a kezed?” Ugyanis nem irányítani kell a gyermeket, hanem hagyjuk meg neki a döntés jogát és a vele járó felelősséget is! Így megtanul változó körülmények között is eligazodni és helytállni.
A munkára nevelés célja:
- Teremtsük meg a munkavégzéshez szükséges igényszintet
- Segítsük a megvalósítást fejlettségi szintnek megfelelően (lehet hogy végig együtt kel tevékenykedni,lehet hogy csak a szemünkkel elég követni amíg megoldja a feladatot majd elpakol és csak meg kell dícsérnünk)
- Ha nehézsége adódik ne ugorjunk azonnal segíteni, hanem várjuk meg míg segítséget kér. Csak akkor szóljunk bele a dolgába, ha félbehagyná vagy kinlódik akkor is „ha megkérnél szívesen segítenék!” felkínálásával.
A munkára nevelés lépései:
- Vegye észre ha tenni kell valamit (igényszint növéelésével formálható)
- Döntse el, hogy ő mit fog tenni (itt dönt arról is hogy esetleg segítségre lesz szüksége)
- Szervezze meg a bonyolult tennivaló végrehajtását:
- Gyűjtse össze a szükséges eszközöket
- Ossza ki a feladatokat (ha segítséget kért)
- Szervezze meg a munkavégzést
- Rakja el a munkaeszközöket a végén
- Élvezze a munka jutalmát: az élet kellemes tovagördülését, a rend látványát, a nygodt körülményeket, a sikert...
- Vegye észre, ha mások érdekében tehet valamit, és ott döntsön, szervezzen, tegyen...
Ehhez szülői segítség kell és bíztatás, irányítás. S talán ami a legnehezebb az, hogy hagyjuk hogy próbálkozzon maga, és érjék kudarcok. Mert a tévedés nem kiküszöbölhető, a tanulás alapja ugyanis a tévedés. A próba vagy sikerrel vagy kudarccal jár. Általában több a kudarc. A tévedés nem egyenlő a nemtudással, henem az ismeretszerzés kereső-tévedő-rátaláló folyamattal jön létre. Épp ezért a tévedésekért tilos neheztelni! A legelső dolgunk,- rossz megoldás, baleset, hiba, tévedés, kudarc esetén – a bírálat helyett, hogymutassuk meg a hiba javításának lehetőségét, s ha a hibát elhárítottuk akkor beszéljük meg higgadtan hol és mit rontott el, hogyan lehetne legközelebb elkerülni a hasonló eseteket.
Jó ha hagyjuk, hogy a gyermek lássa miközben végezzük feladatunkat. Vonjuk be a munkánk végzésébe! Lássa azt, hogy szívesen mosogatunk, takarítunk , főzzük az ebédet. A kisgyerek ugyanis elsősorban utánzás révén tanul.
A munkát emeljük dicsőség rangjára, így a munkát végző gyerek megerősödik abban a hitben, hogy ő okos, ügyes, hasznos tagja a társadalomnak, és ez a megerősödő önbizalom nagyobb lendületet ad az ujdonságokhoz a korábban sikertelen területek ellátásához is.
Mi a teendő ha valaki húzodozik a munkától? Értessük meg vele, hogy ha ő nem végzi el az adott feladatot akkor ő látja majd annak a kárát. Hagyjuk kicsit a saját levében főni, hadd tapasztalja meg milyen az ha nem törődünk bizonyos dolgokkal. Büntessük munkamegvonással (különösen, ha a munka dicsőség). Értessük meg vele azt is, ha ő nem segít másoknak, akkor neki sem fognak segíteni.
Mihez kezdjünk a nemszeretem, unalmas munkákkal? Legelőször is ne azon töprengjünk, hogy milyen rossz hogy ránk van hárítva, hanem örüljünk annak, hogy mivel unalmas, azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül is megy. Vagyis pl. a takarítás, vasalás alatt gondolatainkat irányíthatjuk kellemes dolgok felé: mit fogunk csinálni hétvégén?, mit olvastunk az elmúlt időben?, milyen ajándékkal lephetem meg szeretteimet a közelgő ünnepnap alkalmával? stb...
Végül hadd írjam le a segítségkérés lépéseit is:
- tudja felmérni saját határait
- fedezze fel, ha egyedül nem boldogul
- tanulja meg felmérni, hogy környezetében ki az aki segíteni tud rajta
- természetes módon, kultúráltan megfogalmazva, még kétségbeesés előtt (hiszti nélkül) kérjen segítséget.
- Pontosan, precízen fogalmazva fejezze ki mi az amivel nem boldogul. Ne kelljen a segítőnek kitalálni azt is, hogy mi a baj és miben kell segíteni, legyen elég számára a segítségnyújtás.
Remélem ez a kis összefoglaló hozzám hasonlóan másoknak is új lendületet ad a hétköznapjainkhoz.
