Hogy jön ide a pszichológia?

Nevelésről kezdtem el írni és muszáj egy kis pszichológiáról írnom.
A nevelés mivel társadalmi, szociális művelet, akkor működik jól, ha figyelembe vesszük az ide vonatkozó lelki tényezőket is. Ezzel foglalkozik a pszichológia fejlődéslélektana, amit Eric Erikson dolgozott ki az 19oo-as évek közepén.
Elmélete szerint az ember személyisége egész életen át tartó folyamatos fejlődés, mely arra keresi a választ, hogy 'Ki vagyok én?'. 8 szakaszt különböztetett meg, minden szakasz egy-egy krízis, melyet meg kell oldani:
Csecsemőkor: 0-2 évig. Megtanulja az ősbizalmat vagy nem az anya anyai viselkedésének minősége függvényében. A csecsemők megtanulnak, bízni abban, hogy mások gondoskodnak alapvető szükségleteiről. Ha megtanul bízni, akkor abszolválta ezt a fejlődési fokot. A krízis sikeres kimenetele a bizalom és a remény érzésének kialakulása. Nem megfelelő körülmények között bizalmatlanságérzés alapozódik meg, amely egész életén keresztül determinálja a személyiséget. 

Kisgyermekkor: 2-3 évig. A gyermek ön-indította cselekvéseket végez, amelyhez különbözőképpen viszonyul a szülő. Vagy gátolja a gyermek akaratát vagy nem. Erre való válaszként a gyermekek vagy megtanulják akaratukat, ön-kontrolljukat érvényesíteni és gyakorolni, amely az autonómia kifejlődését eredményezi vagy bizonytalanokká válnak, kételkedni fognak önmagukban: „amit csinálok, az jó-e?”. Tehát ebben a korban vagy autonómia (önállóság) vagy kétségbeesés, szégyen és kétely alakul ki („bocs, hogy élek” típusú ember lesz). 

Óvodáskor: 3-5 évig. Tovább erősödik az akaratos cselekvés. A gyermek azt tanulja meg, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy kezdeményez. Ha pozitívan fogadják kezdeményezését, akkor megtanul örülni a saját teljesítményének és hasznos ember tud lenni közösségében. A „leintés, butaságot beszélsz, ne csináld ezt, ne csináld azt” attitűd eredménye: nem fog kezdeményezni, megtanulja, hogy függetlenségi kísérletei nem elfogadhatóak, kudarcot vallanak, és kialakul benne a bűntudat. A kezdeményezés ellenpárja a bűntudat óvodáskorban. Kezdeményezőképesség kialakulása a + kimenetel, a – pedig a bűntudat. 

Iskoláskor: 6-11 évig. + esetben a gyermekben kialakul a kompetencia, hatékonyság, produktivitás érzése. – esetben kisebbrendűségi érzése lesz. 

Serdülőkor: 12-20 évig. Kijön a négyes szintről, a család, az iskola bűvöletéből, szuverén, érett gondolkodó. Identitás alakul ki vagy szerepkonfúzió. Ki kell alakítania egy személyes identitást a kortárscsoport részeként. + esetben kialakul az „én-azonosság”, kognitív énkép (van magamról egy összeszedett véleményem, milyen vagyok), ráeszmél, mi akar lenni az életben, válaszra talál a ki vagyok én kérdésre. – esetben szerepkonfúzió (zavar, károsodás) keletkezik. 

Fiatal felnőttkor: 20-40 évig. A fő történés: sikerül-e intim kapcsolatokat kialakítania-e. + esetben intimitás jön létre, - esetben izoláció, szociális elszigetelődés, magány. 

Felnőttkor: 40-60 évig. Fő feladat a generativitás (alkotóképesség): hatékonyan alkotni a társadalomért. A felnőtteknek termékenynek kell lenniük a munkában. Hatni, alkotni, gyarapítani kell, fel kell nevelni a következő generációt, át kell adni a tudást. – esetben stagnál a felnőtt: alkotni kellene, de nem megy. 

Időskor: 60 éves kortól tart. Integritás vagy kétségbeesés jelentkezik. Visszatekintés az életre, az élet értelmezése zajlik, tapasztalatok feldolgozás. + esetben levonja azt a konklúziót, hogy életemnek értelme volt. – esetben kétségbeesés következik: nem az történt, amit akartam, időskori depresszió.
Forrás: http://goclenaus.freeblog.hu/archive...yisegfejlodes/

Nos a nevelés intézményes keretek között általában a serdülőkorral véget ér, és a család sem tud sokat segíteni a további lépcsők meglépésében, ezért jó lenne tudni a serdülő korban, hogy mi vár még rá. tegyük nevelésünk részéve ezt a tájékoztatást is.
Ugyanakkor az is kiderül e fejlődéselméletből, hogy 2 éves korig (beszéd kezdetéig) a bizalom kiépítése a fő cél, ennek megfelelően addig a kötődő nevelés a legjobb nevelési módszer, s ha már a bizalom kiépült akkor célszerű a rendre, fegyelemre, figyelemre szoktatás, a teljesítményösztönzés, a bátorítás, s ezzel párhuzamosan az egyik legfontosabb a döntés-felelősség-célkitűzés megtanítása.

Ez a folyamatot, melyet a pszichológia kb 5o évvel ezelőtt ismert fel, a Biblia több ezer éve tanítja.

Munkára nevelés örömei

A baba-mama körön legutóbb arról beszélgettünk Balázsné Szúcs Judit: Az EMBER aki óvodás c. könyve alapján,hogy hogyan lehet a gyermekeket dolgos, munkaszerető emberekké nevelni, akiknek a munka öröm és nem nyűg. Remélem, nem csupán a gyermekeinknek, hanem nekünk háziasszonyoknak is sok jó ötlettel szolgált az alkalom.

Isten mikor megteremti az embert rögtön feladattal, „munkával” látta el. „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (1 Móz. 2:15) Tehát a munka alapvetően jó dolog, annak ellenére, hogy sokszor negatívan nyilatkozunk róla. A munka azért jó, mert a befektetett energiánk árán a környezetünk rendezettebb, áttekinthetőbb, használhatóbb lesz, esztétikailag szebb, végeredményben jobb dolgunk lesz, és ez örömérzést vált ki az emberből. A munka tehát egy kitűnő örömforrás.

De ahhoz, hogy ez így legyen rá kell döbbennünk, hogy nem mások kedvéért dolgozunk, hanem a saját szükségleteink kényszerítenek arra hogy bizonyos dolgokat elvégezzünk. Ehhez legelőbb rá kell ébrednünk, hogy szorult helyzetben segíthetünk önmagunkon. Nem az elemi hiányosságainkkal (pl. Hogyan kell megfőzni egy levest, kezetmosni) van a legnagyobb baj, hanem azzal ha fel sem merül bennünk a lehetősége sem annak, hogy bármit tehtenénk a saját életünk megszervezésével kapcsolatban. Tehát előszőr arra kell megtanítani gyerekeinket, hogy legyen igényük a rendre, tisztaságra, napi megleg ételre, nygodt környezetre, tanulásra stb... Ebben nem azzal segíthetünk ha megmondjuk hogy „ragd el!” „moss kezet!”, henem ha kérdéssel segítve döbbentjük rá a tennivalóra: „Nincs utadban?” „Nem zavar, hogy ragad a kezed?” Ugyanis nem irányítani kell a gyermeket, hanem hagyjuk meg neki a döntés jogát és a vele járó felelősséget is! Így megtanul változó körülmények között is eligazodni és helytállni.

A munkára nevelés célja:

1. Teremtsük meg a munkavégzéshez szükséges igényszintet
2. Segítsük a megvalósítást fejlettségi szintnek megfelelően (lehet hogy végig együtt kel tevékenykedni,lehet hogy csak a szemünkkel elég követni amíg megoldja a feladatot majd elpakol és csak meg kell dícsérnünk)
3. Ha nehézsége adódik ne ugorjunk azonnal segíteni, hanem várjuk meg míg segítséget kér. Csak akkor szóljunk bele a dolgába, ha félbehagyná vagy kinlódik akkor is „ha megkérnél szívesen segítenék!” felkínálásával.

A munkára nevelés lépései:

1. Vegye észre ha tenni kell valamit (igényszint növéelésével formálható)
2. Döntse el, hogy ő mit fog tenni (itt dönt arról is hogy esetleg segítségre lesz szüksége)
3. Szervezze meg a bonyolult tennivaló végrehajtását:
1. Gyűjtse össze a szükséges eszközöket
2. Ossza ki a feladatokat (ha segítséget kért)
3. Szervezze meg a munkavégzést
4. Rakja el a munkaeszközöket a végén
4. Élvezze a munka jutalmát: az élet kellemes tovagördülését, a rend látványát, a nygodt körülményeket, a sikert...
5. Vegye észre, ha mások érdekében tehet valamit, és ott döntsön, szervezzen, tegyen...

Ehhez szülői segítség kell és bíztatás, irányítás. S talán ami a legnehezebb az, hogy hagyjuk hogy próbálkozzon maga, és érjék kudarcok. Mert a tévedés nem kiküszöbölhető, a tanulás alapja ugyanis a tévedés. A próba vagy sikerrel vagy kudarccal jár. Általában több a kudarc. A tévedés nem egyenlő a nemtudással, henem az ismeretszerzés kereső-tévedő-rátaláló folyamattal jön létre. Épp ezért a tévedésekért tilos neheztelni! A legelső dolgunk,- rossz megoldás, baleset, hiba, tévedés, kudarc esetén – a bírálat helyett, hogymutassuk meg a hiba javításának lehetőségét, s ha a hibát elhárítottuk akkor beszéljük meg higgadtan hol és mit rontott el, hogyan lehetne legközelebb elkerülni a hasonló eseteket.

Jó ha hagyjuk, hogy a gyermek lássa miközben végezzük feladatunkat. Vonjuk be a munkánk végzésébe! Lássa azt, hogy szívesen mosogatunk, takarítunk , főzzük az ebédet. A kisgyerek ugyanis elsősorban utánzás révén tanul.

A munkát emeljük dicsőség rangjára, így a munkát végző gyerek megerősödik abban a hitben, hogy ő okos, ügyes, hasznos tagja a társadalomnak, és ez a megerősödő önbizalom nagyobb lendületet ad az ujdonságokhoz a korábban sikertelen területek ellátásához is.

Mi a teendő ha valaki húzodozik a munkától? Értessük meg vele, hogy ha ő nem végzi el az adott feladatot akkor ő látja majd annak a kárát. Hagyjuk kicsit a saját levében főni, hadd tapasztalja meg milyen az ha nem törődünk bizonyos dolgokkal. Büntessük munkamegvonással (különösen, ha a munka dicsőség). Értessük meg vele azt is, ha ő nem segít másoknak, akkor neki sem fognak segíteni.

Mihez kezdjünk a nemszeretem, unalmas munkákkal? Legelőször is ne azon töprengjünk, hogy milyen rossz hogy ránk van hárítva, hanem örüljünk annak, hogy mivel unalmas, azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül is megy. Vagyis pl. a takarítás, vasalás alatt gondolatainkat irányíthatjuk kellemes dolgok felé: mit fogunk csinálni hétvégén?, mit olvastunk az elmúlt időben?, milyen ajándékkal lephetem meg szeretteimet a közelgő ünnepnap alkalmával? stb...

Végül hadd írjam le a segítségkérés lépéseit is:

1. tudja felmérni saját határait
2. fedezze fel, ha egyedül nem boldogul
3. tanulja meg felmérni, hogy környezetében ki az aki segíteni tud rajta
4. természetes módon, kultúráltan megfogalmazva, még kétségbeesés előtt (hiszti nélkül) kérjen segítséget.
5. Pontosan, precízen fogalmazva fejezze ki mi az amivel nem boldogul. Ne kelljen a segítőnek kitalálni azt is, hogy mi a baj és miben kell segíteni, legyen elég számára a segítségnyújtás.

Remélem ez a kis összefoglaló hozzám hasonlóan másoknak is új lendületet ad a hétköznapjainkhoz. 

Csoportosítok

A nevelés fókusza különböző korosztályokra más és más.
1. magzatkor: fogantatástól születésig. Ez alatt a babát várni kell. Fel kell készülni (ha nem tettük már meg korábban) a gyermek fogadására. Ez hosszú beszélgetéseket is jelent azon kívül, hogy beszerezzük a szükséges kiságyat, pelenkázót, rugdalózót, stb... Mi mindent célszerű megvitatni? Nos hogy mivé szeretném nevelni a gyermekemet: zsenivé (...-ből), kiegyensúlyozott emberré, nem baj ha átlagos a teljesítménye, szabadságra (mindenben döntsön ő, én megyek utána s ha kell megmentem). Lehet hogy sarkosan fogalmaztam, de a lényeg az hogy gondoljuk végig milyen tulajdonságokat szeretnénk benne kialakítani, s mi lehet a hozzá vezető legjobb módszer. Kezdjünk el célirányosan könyveket olvasni hogy fel legyünk készülve amennyire lehet. Javaslom azt is, hogy nézzünk körül olyan nézetek között is amiért kevésbé rajongunk, mert ott is lehet jó javaslat. Gondoljuk át mi okozott nekünk nehézséget a tanulóéveink alatt, és hogyan előzhetnénk meg ezt a gyereknél (pl. zenei antitalentum vagyok, akkor sok zenecd-t hallgatok a gyerekkel majd, vagy utáltam olvasni, akkor keresek olyan könyveket ami a korosztálynak megfelelő lesz, és jobban kedvet kap majd, esetleg rosszul mozogtam, akkor több mozgásteret biztosítok majd a gyereknek, nehezen mentek a nyelvek? ismerkedjünk a korai nyelvtanulási lehetőségekkel, játékos nyelvtanulással... ) Ezenkívül várjuk szeretettel, beszéljünk hozzá, simogassuk meg a pocakot gyakran, énekeljünk neki, imádkozzunk érte stb...
2. újszülött kor (0-2 éves kor): (A határok mostantól már nem olyan egzaktak mint a magzatkornál, hanem csak kb-ra lehet megadni a gyerektől is függ) Ez az időszak arról szól, hogy ellátjuk a gyermeket. Etetjük, öltöztetjük. Mire nevelünk? Elsősorban arra, hogy anya, apa megbízható, szereti őt, ő egy rendkívül fontos, érdekes, értékes kis lény. Mit tanítunk neki? Elsősorban megtanulja a testét, azt hogy anya és ő már külön álló lény. Megtanul mozogni, s 2 éves korára már általában beszélni is fog valamennyit. A mozgás balesetekkel járhat, és ezért résen kell lennünk. Ő még nem igen tud alkalmazkodni (kicsit tud: pl a rendszeres etetés, vagy egy határozott napirend megszokása mindkettőnk számára jó lehet), nekünk kell hozzá. Dugjuk el a veszélyes és törékeny dolgokat, használjunk konnektorvédőt. Értelmetlen megverni a gyereket, hogy jegyezze meg hogy nem nyúlunk a konnektorba, nem lépünk le az útra, mert még nem érti a verést sem.
3. kisgyermekkor (2-6 év): egyre többet ért, szocializálódik, alkalmazkodik, utánoz, kérdez, beszél, folyamatosan tevékeny. Hatalmas fejlődés időszaka ez. A bábból ekkor kezd kialakulni a pillangó. Itt kezdődik a komoly nevelés... (több mint 1 blogot megér!)
4. kisiskolás kor (6-8 év)
5. kiskamasz kor(9-10 év)
6. iskolás kor (11-12 év)
7. kamaszkor (13-16,18 év)
8. ifjúkor (18-25)
9. felnőtt kor (iskolák beféejezése, munkakezdéstől nygdíjig)
10. idős kor (nyugdíjtól halálig)

(Blogomban a 2-18 év közötti gyerekek nevelésével szeretnék foglalkozni, néha érintőlegesen beszélek a felnőtt és öregkorról is, mert ha nevelő munkát végeznek kihat rájuk a nevelés)

Hadd ajánljam elolvasásra Böjte Csaba testvér levelét, mert olyan szépen fogalmazza meg az emberi élet útját. (Aki nem tudná ki ő, annak tömören annyit, hogy  Románia területén élő magyar származású ferences rendi szerzetes, aki árva (és szegénysorsú) gyerekek számára hozott létre árvaházat, neveldét. )
http://www.devaigyerekek.hu/news/news_434_csodalom+az+eletet+(2006.julius+17.).html

Talentumok

"Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt.Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt.Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem.Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

Mik is azok a telentumok? Mindazok az adottságok és képességek, melyekkel rendelkezünk. A testi épségtől kezdve a szellemi képességeinkig, időnk, erőnk, figyelmünk, tudásunk stb.

Hányszor van az, hogy arra hivatkozva nem teszünk meg valamit, hogy nincs hozzá képességünk. Mentség ez? Mi mentségnek szánjuk, mégis valójában nem az. Mert Isten nem ad olyan feladatot nekünk amit nem tudnánk megoldani. Kötelességünk képezni magunkat, törekedni arra, hogy többek legyünk. Persze, persze, mondjátok, de hogy várhatom el hogy valaki akinek nincs keze, vagy lába fessen, járjon, táncoljon...Nos így, mint Ma Li és Zhai Xiaowei:
http://www.youtube.com/watch?v=LnLVRQCjh8c
Kívánom, hogy mindig mikor úgy érzed kevés vagy, nincs hozzá elég ügyességed, tehetséged, eszed, jusson eszedbe ez a két ember, és adjon erőt gyönyörű táncuk! Mert a legtöbb minden az akaratodon, figyelmeden, igyekezeteden, hiteden múlik és nem a testi-szellemi adottságaidon. A képességek fejleszthetők: figyelemmel, gyakorlással, tanulással.

Az arany középút

Korábban felvázoltam két szélsőséges nevelési elvet az órarend szerinti, logikus, ésszerű nevelést és a szív szerinti érzelmi nevelést. Most arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6 )

Na de mit jelent a neki megfelelő mód? Azt, hogy a nem fogad szót a rusnya kölke agyonverem? Vagy azt, hogy azt tehetsz fiam amit akarsz, nincs semminek számodra káros következménye? 

Úgy gondolom egyik sem. Hanem a két nevelési elv olyan arányú elegyítése ami optimális az adott helyzetben.

Csak hogy érthetőbb legyek, nézzük meg mi mindent kell figyelembe venni?

• a szülő temperamentumát (precíz, szeretni kiszámítani a dolgait, vagy spontán)
• a gyermek habitusát (pl akaratos, érzékeny, talpraesett, szófogadó, önálló vagy önállótlan?)
• a nevelés rövid távú célját
• a nevelés hosszú távú célját
• a feladat körülményeit
• a választási lehetőségeket és azok előnyeit és hátrányait

Mikor választottunk jól?

• ha a gyermek tudja mik a kötelességei
• ha a gyermek nem úgy érzi hogy a feje felett döntenek, az ő szempontjait nem is vizsgálják, hallgatják meg
• ha a gyermek tanul a folyamatból (mégpedig azt tanulja meg amit tanítani szerettünk volna, s nem azt hogy ő értéktelen)
• ha a gyermek biztonságérzete nem sérül, hanem erősödik (szüleibe és önmagába vetett bizalom egyaránt)
• ha a gyerek javára fejlődik, személyisége erősebb, komplexebb lesz. 
• (lehet hogy nem sikerült mindent felsorolnom)

Hogyan tehetjük meg ezt?

Úgy hogy a gyermeket fontos, értékes partnerként kezeljük. Meghallgatjuk és megfontoljuk amit mond. Figyelembe vesszük adottságait, képességeit, lehetőségeinket döntéseinkben. Ha úgy ítéljük meg, hogy a döntés következményeit fel tudja vállalni a gyerek akkor átengedhetjük neki a döntést, ha nem tudja vállalni, akkor nekünk kell dönteni, és a mi döntésünkért mi kell vállaljuk a felelősséget. 

A jó neveléshez minél több eszköz ismerete szükséges, és kreativitás, felelősségérzet, jó emberismeret, sok-sok döntéshozatal. 

Jó ha tudod, hogy egy anyának 3 gyermekét ugyanabban a szituációban 3 különböző hozzáállással kell nevelnie, mert bár az anya és a szituáció azonos, a gyermekek különböznek. Mi több ugyanazt a gyermeket ma csak megmentem ha összetör egy poharat, holnap már megszidom, holnapután meg jóvátétel mértékét is szigorítom. 

Ha ez ennyire bonyolult akkor milyen legyen a jó szülő, nevelő? Erről fogok későbbi jegyzeteimben még szólni...

Korábbi szokásomhoz híven legyen itt is könyvajánló a végére:

• Balázsné Szűcs Judit: Az EMBER aki óvodás - arany középutas szemlélet
• Faber-Mazlish: Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmesélje
• Tracy Hogg : Suttogó I,II 
• Hegyi Ildikó: A nevelés tízparancsolata
• Gary Chapman: Gyerekekre hangolva - a gyermekek 5 szeretetnyelve
• Bruno Bettelheim: Elég jó szülő

Nevelésről

Szülővé nem születünk, hanem válik az ember. A jó szülőnek fel kell nőnie a feladathoz, képeznie kell magát, tanulnia kell a nevelés művészetét. Nagyanyáink látták szüleiket, rokonaikat, hogy hogyan csinálják, de a mi szüleink már rákényszerültek, hogy minket bölcsődébe, óvódába adjanak. Nekünk (már akinek) újra lehetőségünk van 3 évet együtt tölteni a gyermekeinkkel. De mihez kezdjünk velük? Nincsen látott példánk, nincs tapasztalatunk. Nyomaszt az is, hogy kicsi gyermekekkel nem túl könnyen mozdulunk ki (mert pelenkázni kell, szoptatni kell, hogy viselnek el mások ha rosszkedvű és sír stb...), pedig vágyunk olyan társaságra akikkel beszélgetni lehet...

Ezért gondolom remek lehetőségnek a 2 hetente szerda délelőtt a pesterzsébeti evangélikus templomban összejövő baba-mama kört, ahol ki-ki megoszthatja tapasztalatait, kincseit, összefoglalókat hallhatunk nevelési módszerekről, problémás helyzetek kezeléséről, (nem utolsó sorban háztartási munkánkat segítő trükkökről) más gyakorló édesanyáktól, s ezzel segíthetjük egymást elsődleges céllal Isten szerinti igaz Emberré nevelni gyermekeinket.

(Szoptató-pelenkázó helység is van.)

Mert ahogy Manyika is (aki az alkalmat vezeti, maga 4 gyermeket nevelt fel és számos unokája van) megjegyezte a mai édesanyáknak jobb helyzete van mint az ő korosztályának, mert rengeteg jó nevelési szakkönyv és pszichológiai tapasztalat van ami segíthet bennünket. De vajon ki ér rá ezeket mind elolvasni? Egyáltalán hogy bukkanjunk rá egy valóban értékes olvasmányra? Mire rátalálunk talán már késő is.

Nevelésünk során nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mi magunk is Isten féltőn szeretett gyermekei vagyunk, ő a mi mennyei Édesatyánk, aki formálni , javítani, erősíteni, nevelni igyekszik bennünket is, talán pont gyermekeinken, házastársunkon keresztül.

Jómagam 3 gyerekes édesanya vagyok, egy 4 éves kislányom és két 2 év körüli fiam van. Nem lettem egyik napról a másikra anya. Tanulnom kellett sokat hozzá, talán fél éve merem azt mondani, hogy anyává lettem. Ehhez rá kellett döbbennem, hogy az Anya mesterségégét NEVELÉS-nek hívják, és el kellett kezdenem megtanulni a szakmát. Mert jó dolog ráérezni a gyerekeink igényeire és alkalmazkodni hozzájuk, és jó dolog ölelgetni, puszilgatni azt a csepp kisbabát, de tudni kell azt is hogy az a kicsi időnként sír, s ha nem értjük miért sír akkor idegesít, vagy bosszant, vagy rombolja önértékelésünket, másrészt, megtanulja hogy mindent megteszünk azért, hogy ne sírjon és elkezdi a sírást fegyverként használni ellenünk, ennek a neve az hogy "hiszti". Tehát ismerni kell a gyermekünket ahhoz, hogy a neki megfelelő módon tudjuk őt nevelni. Mit is jelent ez? Hát nem azt, hogy ütöm-vágom, ha nem tetszik amit csinál. Azt sem, hogy ő az úr a házban, és mindenki neki hódol. Hanem sokkal inkább azt, hogy eltervezem, hogy milyen fajta viselkedést tartok helyesnek, és affelé következetesen és türelmesen terelgetem. Akár Isten bennünket. 

Kénytelen vagyok idemásolni a www.maiige.hu oldalról a mai áhitatot, mert annyira érinti a témát, és ott holnap már nem olvasható. Fogadjátok szeretettel:

Igazítsd helyre a gyermeked!

„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)

Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?

1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”

2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.

3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!

(Minden kivonat után fel kell tüntetni a következőket: 

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.)

Mindenható Istenünk, szerető Édesapánk!

Hálát adunk azért, hogy gyermekeid lehetünk, ki elfogadsz és szeretsz minden hibánk, bűnünk ellenére, ki értékeled bennünk minden jó szándékunkat, igyekezetünket, s drukkolsz, szorítasz nekünk, bízol bennünk hogy pályánkat futva, célba érünk. Te vagy az is, kihez mindig bizalommal fordulhatunk, akkor is ha elrontottunk valamit, ha elestünk, elbuktunk, mert te visszafogadsz, sebeinket bekötözöd, hibáinkat segítesz jóvátenni, erőt adsz az újabb próbához.

Hálásak vagyunk próbáidért, melyekben nem gáncsot vetsz, hogy elbukjunk, hanam megedzel, megérlelsz bennünket, melyek által kihozod belőlünk a legtöbbet, a legjobbat.

Hálát adunk, mert Rád mindig számíthatunk, Te mindig jelen vagy, elérhető vagy, mindig meghallgatsz, s ha nem avatkozol be akkor az is féltő szereteteddel teszed, hogy önállóságra nevelj.

Köszönjük, hogy Te lehetsz követendő példaképünk.

Köszönjük neked csodálatos ajándékaidat: gyermekeinket, a mosolyukat, az ölelésüket, kedvességüket, önzetlen szeretetüket, belénk vetett feltétlen bizalmukat, azt, hogy gyönyörködhetünk bennük.

Segíts bennünket, hogy meg tudjunk felelni elvárásaiknak. Te adj türelmet, időt, erőt, kitartást hivatásunkhoz, Te tedd jóvá, amit figyelmetlenségünk, korlátozott képességeink vagy hanyagságunk miatt elhibázunk. Segíts bennünket, hogy jó szülők lehessünk.

Kérünk gyermekeinkért, hogy Te legyél velük mindig ott és akkor is mikor minket korlátaink, lehetőségeink ebben megakadályoznak.

Végül kérünk arra, hogy add, hogy ők is felismerjék Benned a mennyei Édesapjukat, a tökéletes Szülőt. Ámen.

Kötődő nevelés

A rendhez ragaszkodó, mindent percre pontosan, precízen, logikusan, ugyanúgy, következetesen és könyörtelenül végző szülő ellentéte a kötődően nevelő szülő. 

  Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (Ef 5,25) 

Érvényes ez nem csak a férjek feleségeik iránti szeretetére, de a szülőnek a gyermeke iránti szeretetére is. Az önfeláldozó szeretet parancsa.

A kötődően nevelő szülő a tyúkanyótípus, aki minden percben ragaszkodik csemetéjéhez, figyeli minden mozdulatát.

Ő az aki szeretetére, féltésére hivatkozva nem meri elengedni gyermekét, aki megfosztja a szabadságától vagy éppen olyan szabadságot ad neki amihez nincs meg a szükséges felelősségérzet. Ő az, aki a gyermekét érzelmi módon neveli. Mivel az érzelmeire hallgat, nem bírja elviselni, ha a gyermek sír (és sajnos legtöbbször nem gondolkodik el azon, hogy miért sír az a gyerek), hanem azonnal olyan cselekvésbe fog, hogy a sírás megszűnjön. Ez újszülöttnél általában az anyai közelség minél intenzívebb biztosítása. Például 

• szoptatás - akkor is ha nem éhes a gyerek,
• hordozás - akkor is ha tud járni és már fel kellene fedeznie a világot, 
• együttalvás - akkor is ha ez a házastársi kapcsolat róvására megy, 
• fegyelmezés hiányosságával "hiszen gyerek még" ezért bármit büntetlenül megtehet, 
• azzal a véleménnyel, hogy "a gyerek tudja mi az ami jó neki", csak közben azt nem veszik figyelembe, hogy kudarcok nélkül nincs helyes fejlődés, a gyermek még nem viseli a döntései felelősségét, nem is képes rá

Később az ilyen szülő szembesül hisztis gyermekével amely problémát nem tud kezelni és el sem hiszi, hogy a hiszt annak következménye hogy maga trenírozta gyermekét arra, hogy a sírással, nyafogással bármilyen vágyát kierőszakolhatja.

Az ilyen szülő a gyermek kívánságait maximálisan teljesítve hiszi azt, hogy szeretettel neveli gyermekét. 

Ennek ellenére a kötődő nevelésnek vannak előnyei! Úgy gondolom valóban jó módszerei és eszközei (hordozókendő, szoptatás segítése, babamasszázs, stb...) vannak arra, hogy a gyermekkel éreztessük szeretetünket, elfogadásunkat, ragaszkodásunkat, azt, hogy ő fontos a számunkra, értékes lény. És mivel a gyermek még nem tud verbálisan gondolkodni, logikus magyarázatainkkal hogy mit miért teszünk úgy ahogy bizony nem sokra jut. Márpedig a lelkileg egészséges gyermek (és a lélek egészsége a testre is kihat, árvaházi gyerekeken végzett kutatások szerint) alapvető szükséglete az, hogy érezze, hogy szeretik. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat ad egy gyereknek az első hetekben, hónapokban a szülő részéről a kötődő hozzáállás, és később is néha félretéve logikus, következetes szülőségünket kell időnként a gyermek kedvében is járni. Különösen, ha érezzük, hogy önbizalma megtört, kapcsolatunk megromlott. Csak figyeljünk oda, és tartsuk mi kézben az eseményeket, értem ez alatt azt, hogy a mi tudatos döntésünk legyen az hogy most a gyereknek kedvezek, és ne olyankor tegyük mikor az veszélybe sodor bennünket, vagy a gyermeket. 

Mert a gyermeket szeretni kell. És nem elég mondani, hogy szeretlek, hanem éreztetni is kell vele. Semmit nem ér az én szeretetem, ha ő csak az áthidalhatatlan távolságot érzékeli közöttünk, vagy azt, hogy a tőlünk való teljes függést. A kötés bár biztosítja a folyamatos közelséget, mégis rablánc lehet. Ugyanakkor okosan használva mind a szülő mind a gyermek nagyon sokat profitálhat belőle. 

Ha tudni akarod hogyan éreztetheted gyermekeddel a szeretetedet akkor javaslom elolvasásra

• Gary Chapman: Gyerekekre hangolva
• www.mamami.hu
• Balázsné Szűcs Judit: Az EMBER aki óvodás

című könyveket.

---------------------------------több kisfilm is megnézhető itt az oktatással kapcsolatban. milyen is legyen a jó iskola...
http://www.youtube.com/user/joiskolatedu?feature=mhum#p/u/23/HfCNyJaAfME
http://www.facebook.com/pages/Jo-Iskolat/148245805203077