Hogy jön ide a pszichológia?

Nevelésről kezdtem el írni és muszáj egy kis pszichológiáról írnom.
A nevelés mivel társadalmi, szociális művelet, akkor működik jól, ha figyelembe vesszük az ide vonatkozó lelki tényezőket is. Ezzel foglalkozik a pszichológia fejlődéslélektana, amit Eric Erikson dolgozott ki az 19oo-as évek közepén.
Elmélete szerint az ember személyisége egész életen át tartó folyamatos fejlődés, mely arra keresi a választ, hogy 'Ki vagyok én?'. 8 szakaszt különböztetett meg, minden szakasz egy-egy krízis, melyet meg kell oldani:
Csecsemőkor: 0-2 évig. Megtanulja az ősbizalmat vagy nem az anya anyai viselkedésének minősége függvényében. A csecsemők megtanulnak, bízni abban, hogy mások gondoskodnak alapvető szükségleteiről. Ha megtanul bízni, akkor abszolválta ezt a fejlődési fokot. A krízis sikeres kimenetele a bizalom és a remény érzésének kialakulása. Nem megfelelő körülmények között bizalmatlanságérzés alapozódik meg, amely egész életén keresztül determinálja a személyiséget. 

Kisgyermekkor: 2-3 évig. A gyermek ön-indította cselekvéseket végez, amelyhez különbözőképpen viszonyul a szülő. Vagy gátolja a gyermek akaratát vagy nem. Erre való válaszként a gyermekek vagy megtanulják akaratukat, ön-kontrolljukat érvényesíteni és gyakorolni, amely az autonómia kifejlődését eredményezi vagy bizonytalanokká válnak, kételkedni fognak önmagukban: „amit csinálok, az jó-e?”. Tehát ebben a korban vagy autonómia (önállóság) vagy kétségbeesés, szégyen és kétely alakul ki („bocs, hogy élek” típusú ember lesz). 

Óvodáskor: 3-5 évig. Tovább erősödik az akaratos cselekvés. A gyermek azt tanulja meg, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy kezdeményez. Ha pozitívan fogadják kezdeményezését, akkor megtanul örülni a saját teljesítményének és hasznos ember tud lenni közösségében. A „leintés, butaságot beszélsz, ne csináld ezt, ne csináld azt” attitűd eredménye: nem fog kezdeményezni, megtanulja, hogy függetlenségi kísérletei nem elfogadhatóak, kudarcot vallanak, és kialakul benne a bűntudat. A kezdeményezés ellenpárja a bűntudat óvodáskorban. Kezdeményezőképesség kialakulása a + kimenetel, a – pedig a bűntudat. 

Iskoláskor: 6-11 évig. + esetben a gyermekben kialakul a kompetencia, hatékonyság, produktivitás érzése. – esetben kisebbrendűségi érzése lesz. 

Serdülőkor: 12-20 évig. Kijön a négyes szintről, a család, az iskola bűvöletéből, szuverén, érett gondolkodó. Identitás alakul ki vagy szerepkonfúzió. Ki kell alakítania egy személyes identitást a kortárscsoport részeként. + esetben kialakul az „én-azonosság”, kognitív énkép (van magamról egy összeszedett véleményem, milyen vagyok), ráeszmél, mi akar lenni az életben, válaszra talál a ki vagyok én kérdésre. – esetben szerepkonfúzió (zavar, károsodás) keletkezik. 

Fiatal felnőttkor: 20-40 évig. A fő történés: sikerül-e intim kapcsolatokat kialakítania-e. + esetben intimitás jön létre, - esetben izoláció, szociális elszigetelődés, magány. 

Felnőttkor: 40-60 évig. Fő feladat a generativitás (alkotóképesség): hatékonyan alkotni a társadalomért. A felnőtteknek termékenynek kell lenniük a munkában. Hatni, alkotni, gyarapítani kell, fel kell nevelni a következő generációt, át kell adni a tudást. – esetben stagnál a felnőtt: alkotni kellene, de nem megy. 

Időskor: 60 éves kortól tart. Integritás vagy kétségbeesés jelentkezik. Visszatekintés az életre, az élet értelmezése zajlik, tapasztalatok feldolgozás. + esetben levonja azt a konklúziót, hogy életemnek értelme volt. – esetben kétségbeesés következik: nem az történt, amit akartam, időskori depresszió.
Forrás: http://goclenaus.freeblog.hu/archive...yisegfejlodes/

Nos a nevelés intézményes keretek között általában a serdülőkorral véget ér, és a család sem tud sokat segíteni a további lépcsők meglépésében, ezért jó lenne tudni a serdülő korban, hogy mi vár még rá. tegyük nevelésünk részéve ezt a tájékoztatást is.
Ugyanakkor az is kiderül e fejlődéselméletből, hogy 2 éves korig (beszéd kezdetéig) a bizalom kiépítése a fő cél, ennek megfelelően addig a kötődő nevelés a legjobb nevelési módszer, s ha már a bizalom kiépült akkor célszerű a rendre, fegyelemre, figyelemre szoktatás, a teljesítményösztönzés, a bátorítás, s ezzel párhuzamosan az egyik legfontosabb a döntés-felelősség-célkitűzés megtanítása.

Ez a folyamatot, melyet a pszichológia kb 5o évvel ezelőtt ismert fel, a Biblia több ezer éve tanítja.