Az arany középút

Korábban felvázoltam két szélsőséges nevelési elvet az órarend szerinti, logikus, ésszerű nevelést és a szív szerinti érzelmi nevelést. Most arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy
Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6 )

Na de mit jelent a neki megfelelő mód? Azt, hogy a nem fogad szót a rusnya kölke agyonverem? Vagy azt, hogy azt tehetsz fiam amit akarsz, nincs semminek számodra káros következménye? 

Úgy gondolom egyik sem. Hanem a két nevelési elv olyan arányú elegyítése ami optimális az adott helyzetben.

Csak hogy érthetőbb legyek, nézzük meg mi mindent kell figyelembe venni?

• a szülő temperamentumát (precíz, szeretni kiszámítani a dolgait, vagy spontán)
• a gyermek habitusát (pl akaratos, érzékeny, talpraesett, szófogadó, önálló vagy önállótlan?)
• a nevelés rövid távú célját
• a nevelés hosszú távú célját
• a feladat körülményeit
• a választási lehetőségeket és azok előnyeit és hátrányait

Mikor választottunk jól?

• ha a gyermek tudja mik a kötelességei
• ha a gyermek nem úgy érzi hogy a feje felett döntenek, az ő szempontjait nem is vizsgálják, hallgatják meg
• ha a gyermek tanul a folyamatból (mégpedig azt tanulja meg amit tanítani szerettünk volna, s nem azt hogy ő értéktelen)
• ha a gyermek biztonságérzete nem sérül, hanem erősödik (szüleibe és önmagába vetett bizalom egyaránt)
• ha a gyerek javára fejlődik, személyisége erősebb, komplexebb lesz. 
• (lehet hogy nem sikerült mindent felsorolnom)

Hogyan tehetjük meg ezt?

Úgy hogy a gyermeket fontos, értékes partnerként kezeljük. Meghallgatjuk és megfontoljuk amit mond. Figyelembe vesszük adottságait, képességeit, lehetőségeinket döntéseinkben. Ha úgy ítéljük meg, hogy a döntés következményeit fel tudja vállalni a gyerek akkor átengedhetjük neki a döntést, ha nem tudja vállalni, akkor nekünk kell dönteni, és a mi döntésünkért mi kell vállaljuk a felelősséget. 

A jó neveléshez minél több eszköz ismerete szükséges, és kreativitás, felelősségérzet, jó emberismeret, sok-sok döntéshozatal. 

Jó ha tudod, hogy egy anyának 3 gyermekét ugyanabban a szituációban 3 különböző hozzáállással kell nevelnie, mert bár az anya és a szituáció azonos, a gyermekek különböznek. Mi több ugyanazt a gyermeket ma csak megmentem ha összetör egy poharat, holnap már megszidom, holnapután meg jóvátétel mértékét is szigorítom. 

Ha ez ennyire bonyolult akkor milyen legyen a jó szülő, nevelő? Erről fogok későbbi jegyzeteimben még szólni...

Korábbi szokásomhoz híven legyen itt is könyvajánló a végére:

• Balázsné Szűcs Judit: Az EMBER aki óvodás - arany középutas szemlélet
• Faber-Mazlish: Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmesélje
• Tracy Hogg : Suttogó I,II 
• Hegyi Ildikó: A nevelés tízparancsolata
• Gary Chapman: Gyerekekre hangolva - a gyermekek 5 szeretetnyelve
• Bruno Bettelheim: Elég jó szülő