Nevelésről

Szülővé nem születünk, hanem válik az ember. A jó szülőnek fel kell nőnie a feladathoz, képeznie kell magát, tanulnia kell a nevelés művészetét. Nagyanyáink látták szüleiket, rokonaikat, hogy hogyan csinálják, de a mi szüleink már rákényszerültek, hogy minket bölcsődébe, óvódába adjanak. Nekünk (már akinek) újra lehetőségünk van 3 évet együtt tölteni a gyermekeinkkel. De mihez kezdjünk velük? Nincsen látott példánk, nincs tapasztalatunk. Nyomaszt az is, hogy kicsi gyermekekkel nem túl könnyen mozdulunk ki (mert pelenkázni kell, szoptatni kell, hogy viselnek el mások ha rosszkedvű és sír stb...), pedig vágyunk olyan társaságra akikkel beszélgetni lehet...

Ezért gondolom remek lehetőségnek a 2 hetente szerda délelőtt a pesterzsébeti evangélikus templomban összejövő baba-mama kört, ahol ki-ki megoszthatja tapasztalatait, kincseit, összefoglalókat hallhatunk nevelési módszerekről, problémás helyzetek kezeléséről, (nem utolsó sorban háztartási munkánkat segítő trükkökről) más gyakorló édesanyáktól, s ezzel segíthetjük egymást elsődleges céllal Isten szerinti igaz Emberré nevelni gyermekeinket.

(Szoptató-pelenkázó helység is van.)

Mert ahogy Manyika is (aki az alkalmat vezeti, maga 4 gyermeket nevelt fel és számos unokája van) megjegyezte a mai édesanyáknak jobb helyzete van mint az ő korosztályának, mert rengeteg jó nevelési szakkönyv és pszichológiai tapasztalat van ami segíthet bennünket. De vajon ki ér rá ezeket mind elolvasni? Egyáltalán hogy bukkanjunk rá egy valóban értékes olvasmányra? Mire rátalálunk talán már késő is.

Nevelésünk során nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mi magunk is Isten féltőn szeretett gyermekei vagyunk, ő a mi mennyei Édesatyánk, aki formálni , javítani, erősíteni, nevelni igyekszik bennünket is, talán pont gyermekeinken, házastársunkon keresztül.

Jómagam 3 gyerekes édesanya vagyok, egy 4 éves kislányom és két 2 év körüli fiam van. Nem lettem egyik napról a másikra anya. Tanulnom kellett sokat hozzá, talán fél éve merem azt mondani, hogy anyává lettem. Ehhez rá kellett döbbennem, hogy az Anya mesterségégét NEVELÉS-nek hívják, és el kellett kezdenem megtanulni a szakmát. Mert jó dolog ráérezni a gyerekeink igényeire és alkalmazkodni hozzájuk, és jó dolog ölelgetni, puszilgatni azt a csepp kisbabát, de tudni kell azt is hogy az a kicsi időnként sír, s ha nem értjük miért sír akkor idegesít, vagy bosszant, vagy rombolja önértékelésünket, másrészt, megtanulja hogy mindent megteszünk azért, hogy ne sírjon és elkezdi a sírást fegyverként használni ellenünk, ennek a neve az hogy "hiszti". Tehát ismerni kell a gyermekünket ahhoz, hogy a neki megfelelő módon tudjuk őt nevelni. Mit is jelent ez? Hát nem azt, hogy ütöm-vágom, ha nem tetszik amit csinál. Azt sem, hogy ő az úr a házban, és mindenki neki hódol. Hanem sokkal inkább azt, hogy eltervezem, hogy milyen fajta viselkedést tartok helyesnek, és affelé következetesen és türelmesen terelgetem. Akár Isten bennünket. 

Kénytelen vagyok idemásolni a www.maiige.hu oldalról a mai áhitatot, mert annyira érinti a témát, és ott holnap már nem olvasható. Fogadjátok szeretettel:

Igazítsd helyre a gyermeked!

„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)

Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?

1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”

2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.

3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!

(Minden kivonat után fel kell tüntetni a következőket: 

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.)

Mindenható Istenünk, szerető Édesapánk!

Hálát adunk azért, hogy gyermekeid lehetünk, ki elfogadsz és szeretsz minden hibánk, bűnünk ellenére, ki értékeled bennünk minden jó szándékunkat, igyekezetünket, s drukkolsz, szorítasz nekünk, bízol bennünk hogy pályánkat futva, célba érünk. Te vagy az is, kihez mindig bizalommal fordulhatunk, akkor is ha elrontottunk valamit, ha elestünk, elbuktunk, mert te visszafogadsz, sebeinket bekötözöd, hibáinkat segítesz jóvátenni, erőt adsz az újabb próbához.

Hálásak vagyunk próbáidért, melyekben nem gáncsot vetsz, hogy elbukjunk, hanam megedzel, megérlelsz bennünket, melyek által kihozod belőlünk a legtöbbet, a legjobbat.

Hálát adunk, mert Rád mindig számíthatunk, Te mindig jelen vagy, elérhető vagy, mindig meghallgatsz, s ha nem avatkozol be akkor az is féltő szereteteddel teszed, hogy önállóságra nevelj.

Köszönjük, hogy Te lehetsz követendő példaképünk.

Köszönjük neked csodálatos ajándékaidat: gyermekeinket, a mosolyukat, az ölelésüket, kedvességüket, önzetlen szeretetüket, belénk vetett feltétlen bizalmukat, azt, hogy gyönyörködhetünk bennük.

Segíts bennünket, hogy meg tudjunk felelni elvárásaiknak. Te adj türelmet, időt, erőt, kitartást hivatásunkhoz, Te tedd jóvá, amit figyelmetlenségünk, korlátozott képességeink vagy hanyagságunk miatt elhibázunk. Segíts bennünket, hogy jó szülők lehessünk.

Kérünk gyermekeinkért, hogy Te legyél velük mindig ott és akkor is mikor minket korlátaink, lehetőségeink ebben megakadályoznak.

Végül kérünk arra, hogy add, hogy ők is felismerjék Benned a mennyei Édesapjukat, a tökéletes Szülőt. Ámen.